A Mifune utolsó dala a Dogma-mozgalom harmadik alkotása. Lars von Trier filmjeivel szemben nem botrányos, hanem inkább intellektuális film különböző romlott karakterek megtisztulásáról. 1999-ben megnyerte az Európai Filmdíjat.

Kresten éppen a nászéjszakáját követő hajnalon kap értesítést arról, hogy meghalt az apja. A gond csak az, hogy feleségének azt mondta, nincsenek élő rokonai. Sebtében elutazik apja lepusztult farmjára. Ám nemcsak a temetésről kell gondoskodnia, hanem gyengeelméjű bátyjáról is. Felvesz egy házvezetőnőt, Livát, akiről kiderül, nem az, akinek kiadja magát. Különös szituációk egész sora veszi ezzel kezdetét.

A Lars von Trier által elindított filmes mozgalom, a Dogma keretein belül készült alkotás a harmadik a sorban az Idióták és a Születésnap után. Van-e igaz szerelem a falun túl? Élünk-e még gyermekkorunk után? A film életszerű jelenetekkel és emberközeli látásmóddal mesél valódi kapcsolatokról.